Mindannyiunk örömére ez a nap is elérkezett: szeptember 3-án hivatalosan is megnyílik a budaörsi Uszoda és Sportcsarnok. A Városháza és a létesítményt üzemeltető Budaörsi Településgazdálkodási Kft. mindenkit szeretettel vár a megnyitóünnepségre, és ha jó idő lesz, egy utolsó nyári csobbanásra.
Program:
15:00 órától:
Fúvószenekar térzenéje
Mazsorett bemutató
100 Folk Celsius gyermekkoncert
16:30 órától:
Sportbemutatók
A létesítmény ünnepélyes átadása
beszédet mond:
Wittinghoff Tamás polgármester
18:00 órától:
Somló Tamás
Charlie és az Abrakazabra zenekar koncertje
A rendezvényen való részvétel ingyenes.
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 24., kedd
Wittinghoff Tamás gyűjtötte össze elsőként a szükséges számú ajánlószelvényt
Agusztus 24-én, a Budaörs Fejlődéséért Egyesület polgármesterjelöltje, Wittinghoff Tamás, elsőként adott le több, mint 500 ajánlószelvényt Budaörsön, így a városban neki sikerült a leggyorsabban összegyűjtenie a szükséges számú kopogtatócédulát azok közül, akik a polgármesteri székre pályáznak.
Köszönjük minden budaörsinek, hogy szívélyesen fogadták aktivistáinkat, és sokan jelöltünknek adták ajánlószelvényüket!
2010. augusztus 23., hétfő
Alapkőletétel a Pitypang Bölcsődében
Egy alapkő letétele mindig a jövőről szól. Arról a hitről és reményről, hogy az alapkő fölött hamarosan épület áll majd. Ebben a reményben és örömben volt részünk 2010. augusztus 23-án, a budaörsi Pitypang Bölcsődében, ahol az épületbővítés alapkövét tettük le. Jövő őszre több mint kétszeresére nő itt a férőhelyek száma, a felerészt uniós forrásokból megvalósuló bővítésnek köszönhetően. Ünnepi beszédemben igyekeztem összefoglalni, hogy miért is olyan jelentős számunkra ez a beruházás.
„Jog van, hely nincs!” Ezzel a címmel adta közre legújabb jelentését, éppen a múlt hét szerdán az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a magyarországi bölcsőde helyzetről. Szabó Máté ombudsman lesújtó képet fest az országos állapotokról: „Munkát vállalnának a nők, de nap közben nem tudják kire bízni a gyereket. Nem jut hely az önkormányzati bölcsődében, óvodában, vagy a településen egyáltalán nincs is ilyen. A magánszféra szolgáltatását pedig nem tudják megfizetni. A létező bölcsődék jó része 130 százalékos kihasználtsággal működik – írja többek között. Óvoda és bölcsőde híján a családi napközi, vagy házi gyermekfelügyelet jelenthetne megoldást, ám itt is óriásiak a területi egyenetlenségek. A családi napközik több mint 43 százaléka a Közép-Magyarországi Régióban található. További probléma, hogy ezek közül is csak kevéssel kötöttek feladat-ellátási szerződést az önkormányzatok. Ahol pedig nincs ilyen szerződés, ott magasak a térítési díjak, amit a szociálisan rászoruló gyermekek szülei nem tudnak megfizetni.”
Nehogy azt higgye azonban valaki, hogy a bölcsődei férőhelyek hiánya csak a szegény kistelepülések gondja. Az olyan agglomerációs városokban, mint például Budaörs, szintén komoly kihívás ez. Itt azonban nem az önkormányzat pénztelensége, hanem az okoz folyamatos problémát, hogy egyre nő a betelepülők száma, illetve az itt működő cégek dolgozói is szívesen hozzák a városi intézményekbe a gyerekeiket. Budaörsön ráadásul - és ezt őszinte örömmel mondom -, a születések aránya is jóval az országos átlag fölött van.
Szabályos versenyfutás zajlik a folyamatos létszámnövekedés, és a férőhelybővítés terén. Szerencsére mi még bírjuk a versenyt. Bár esetünkben is jól jön az európai uniós támogatás egy-egy ilyen nagyobb volumenű beruházáshoz. Mert hát irdatlan pénzekről van szó egy-egy új intézmény felépítése, vagy a már meglévő bővítése során. Ahhoz például, hogy ezt a bölcsődét, amelynek most tesszük le az alakövét, nyolcvan férőhellyel bővítsük, majdnem félmilliárd forintra van szükség. A felújítás költségeinek felét uniós forrásból fedezzük, miután 250 millió forintot nyertünk erre a célra a Közép-magyarországi Operatív Program pályázatán.
Ez a bölcsőde eredetileg 60 gyermek ellátására volt alkalmas, jövő ősszel már 140 gyerek járhat ide. A beruházás révén az intézmény alkalmas lesz a különleges nevelési igényű gyermekek ellátására is. Külön hang és fényterápiás szoba épül, de lesz vízi terápiás medence, só szoba, valamint egy hatalmas fedett játszó rész, ugyanakkor a meglévő mellé egy újabb tornaterem is készül a kicsik örömére. Megújul a gyermekintézmény konyhája, a jelenlegi, napi 100 adag helyett ősztől már 250 adag étel készülhet; a mosoda kapacitása is nő, a most használt háztartási mosógépek helyett ipari gépeket helyeznek üzembe a felújítás befejezésekor. Az épületben teljes körű akadálymentesítés valósul meg. A bővítéssel az épület alapterülete majdnem másfélszeresére nő.
A bővítéssel hosszú távon is biztosítható lesz Budaörsön a családok igényeihez igazodó magas színvonalú, ugyanakkor a férőhelyek számát tekintve is elegendő mértékű bölcsődei ellátás. Ugyanígy az óvodai fronton is próbálunk helytállni.
Az elmúlt években több óvodát adtunk át, vagy bővítettünk, és most kezdünk hozzá egy teljesen új intézmény felépítéséhez a nemrégiben átadott uszoda-sportcsarnok és a szintén idén befejezett 24 tantermes iskolánk mellett.
Reméljük, ezekkel a beruházásokkal legalább időlegesen lélegzethez jutunk, és az itt élők, itt dolgozók számára biztosítani tudjuk a teljes körű és magas szintű ellátást a gyerekek elhelyezésében.
Egy alapkő letétele mindig a jövőről szól. Arról a hitről és reményről, hogy az alapkő fölött hamarosan épület áll majd, amelyet nem is olyan sokára hangos gyerekzsivaj tölt be. Persze addig is bőven lesz dolguk még az építőknek, a munkát felügyelő hivatali dolgozóknak, a különböző engedélyező hatóságoknak, a bölcsőde berendezőinek, a feladatra felkészülő személyzetnek. Én maximális bizalommal vagyok irántuk, és előre köszönöm azt a hatalmas munkát, amelyet jövő őszig feszített tempóban kell majd elvégezniük. Remélem a megnyitó napján, a kijelölt határidőre, ugyanilyen sokan állunk majd itt – és teljesen elégedetten tekintünk az elkészült beruházásra.
„Jog van, hely nincs!” Ezzel a címmel adta közre legújabb jelentését, éppen a múlt hét szerdán az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a magyarországi bölcsőde helyzetről. Szabó Máté ombudsman lesújtó képet fest az országos állapotokról: „Munkát vállalnának a nők, de nap közben nem tudják kire bízni a gyereket. Nem jut hely az önkormányzati bölcsődében, óvodában, vagy a településen egyáltalán nincs is ilyen. A magánszféra szolgáltatását pedig nem tudják megfizetni. A létező bölcsődék jó része 130 százalékos kihasználtsággal működik – írja többek között. Óvoda és bölcsőde híján a családi napközi, vagy házi gyermekfelügyelet jelenthetne megoldást, ám itt is óriásiak a területi egyenetlenségek. A családi napközik több mint 43 százaléka a Közép-Magyarországi Régióban található. További probléma, hogy ezek közül is csak kevéssel kötöttek feladat-ellátási szerződést az önkormányzatok. Ahol pedig nincs ilyen szerződés, ott magasak a térítési díjak, amit a szociálisan rászoruló gyermekek szülei nem tudnak megfizetni.”
Nehogy azt higgye azonban valaki, hogy a bölcsődei férőhelyek hiánya csak a szegény kistelepülések gondja. Az olyan agglomerációs városokban, mint például Budaörs, szintén komoly kihívás ez. Itt azonban nem az önkormányzat pénztelensége, hanem az okoz folyamatos problémát, hogy egyre nő a betelepülők száma, illetve az itt működő cégek dolgozói is szívesen hozzák a városi intézményekbe a gyerekeiket. Budaörsön ráadásul - és ezt őszinte örömmel mondom -, a születések aránya is jóval az országos átlag fölött van.
Szabályos versenyfutás zajlik a folyamatos létszámnövekedés, és a férőhelybővítés terén. Szerencsére mi még bírjuk a versenyt. Bár esetünkben is jól jön az európai uniós támogatás egy-egy ilyen nagyobb volumenű beruházáshoz. Mert hát irdatlan pénzekről van szó egy-egy új intézmény felépítése, vagy a már meglévő bővítése során. Ahhoz például, hogy ezt a bölcsődét, amelynek most tesszük le az alakövét, nyolcvan férőhellyel bővítsük, majdnem félmilliárd forintra van szükség. A felújítás költségeinek felét uniós forrásból fedezzük, miután 250 millió forintot nyertünk erre a célra a Közép-magyarországi Operatív Program pályázatán.
Ez a bölcsőde eredetileg 60 gyermek ellátására volt alkalmas, jövő ősszel már 140 gyerek járhat ide. A beruházás révén az intézmény alkalmas lesz a különleges nevelési igényű gyermekek ellátására is. Külön hang és fényterápiás szoba épül, de lesz vízi terápiás medence, só szoba, valamint egy hatalmas fedett játszó rész, ugyanakkor a meglévő mellé egy újabb tornaterem is készül a kicsik örömére. Megújul a gyermekintézmény konyhája, a jelenlegi, napi 100 adag helyett ősztől már 250 adag étel készülhet; a mosoda kapacitása is nő, a most használt háztartási mosógépek helyett ipari gépeket helyeznek üzembe a felújítás befejezésekor. Az épületben teljes körű akadálymentesítés valósul meg. A bővítéssel az épület alapterülete majdnem másfélszeresére nő.
A bővítéssel hosszú távon is biztosítható lesz Budaörsön a családok igényeihez igazodó magas színvonalú, ugyanakkor a férőhelyek számát tekintve is elegendő mértékű bölcsődei ellátás. Ugyanígy az óvodai fronton is próbálunk helytállni.
Az elmúlt években több óvodát adtunk át, vagy bővítettünk, és most kezdünk hozzá egy teljesen új intézmény felépítéséhez a nemrégiben átadott uszoda-sportcsarnok és a szintén idén befejezett 24 tantermes iskolánk mellett.
Reméljük, ezekkel a beruházásokkal legalább időlegesen lélegzethez jutunk, és az itt élők, itt dolgozók számára biztosítani tudjuk a teljes körű és magas szintű ellátást a gyerekek elhelyezésében.
Egy alapkő letétele mindig a jövőről szól. Arról a hitről és reményről, hogy az alapkő fölött hamarosan épület áll majd, amelyet nem is olyan sokára hangos gyerekzsivaj tölt be. Persze addig is bőven lesz dolguk még az építőknek, a munkát felügyelő hivatali dolgozóknak, a különböző engedélyező hatóságoknak, a bölcsőde berendezőinek, a feladatra felkészülő személyzetnek. Én maximális bizalommal vagyok irántuk, és előre köszönöm azt a hatalmas munkát, amelyet jövő őszig feszített tempóban kell majd elvégezniük. Remélem a megnyitó napján, a kijelölt határidőre, ugyanilyen sokan állunk majd itt – és teljesen elégedetten tekintünk az elkészült beruházásra.
2010. augusztus 20., péntek
Polgármesterjelöltünk, Wittinghoff Tamás augusztus 20-ai ünnepi beszéde
Minden népnek van néhány olyan ünnepe, amelyeknek összetartó ereje megkérdőjelezhetetlen. Lehetnek éles vitáink, merőben eltérhet egymástól az értékrendünk, gondolkodhatunk napjaink kérdéseiről egészen különböző módon, mégis akad a történelmünkben néhány olyan kiemelkedő teljesítmény, ami előtt mindenkinek fejet illik hajtania.Ilyen elvitathatatlan jelentőségű életmű Szent Istváné, amelynek eredményeként megteremtetődött a magyar államiság. Munkája nyomán, olyan nemzeti keretek jöttek létre, olyan stabil intézmények születtek, amelyek egy évezreden át is tartósaknak bizonyultak.
Első királyunk kaotikus állapotokat örökölt, és a magyarság sorsát évszázadokra eldöntő kérdésekkel szembesült. Ma már nincs kétség afelől, hogy jó válaszokat adott kora kihívásaira..Halála után, gazdag, erős, gyarapodó, szabad, független, keresztény Magyarországot hagyott utódaira.
Kelet vagy nyugat, a múlt vagy a jövő, Európa vagy valami zavaros saját út? Ezek voltak a kérdések, amelyek két ember, Koppány és István élet-halál harcában öltöttek testet.Amikor meghalt István apja, Géza, az ősi öröklési törvények alapján Koppány követelte magának a hatalmat. Kettőjük küzdelmének azonban nem csupán az volt a tétje, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem el kellett dőlnie a keleti és nyugati orientáció kérdésének is. Koppánnyal – aki egyes források szerint bizánci rítus szerint megkeresztelkedett – a bizánci politikai befolyás erősödött volna, míg István győzelmével az európai, a német irányvonal. A Kárpát-medencében létrejött állam a kor két nagyhatalma közé ékelődött, így mindenképpen dönteni kellett: Bizánc vagy Európa?A keleti hatalmi berendezkedés legfőbb jellegzetességeként számon tartott despotizmus, a korlátlan egyeduralom az ortodox egyház szerkezetében is megnyilvánult. A bizánci császár gyakorlatilag az ortodox egyház fejeként is működött, a legfőbb politikai és ideológiai hatalom tehát ott egy személyben egyesült.
A nyugati kereszténység figyelemre méltó sajátossága viszont éppen az volt, hogy a hatalomnak ezt a keleti típusú összpontosulását sikerült megakadályozni.Az István vezette magyarság úgy csatlakozott az európai keresztény közösséghez, hogy közben nem lett hűbérese a német császárnak. Létrehozta az egyház szervezetét, és képes volt elviselni, hogy ezek az új intézmények a királyi hatalomtól, vagyis tőle függetlenül is működhetnek az országban.Ritkán tesszük fel azt a kérdést, hogy mi történt volna, hogyha nem István, hanem Koppány kerül ki győztesen kettejük párharcából?
Milyen lett volna az a Magyarország, amely Koppány vezetésével szembe megy Európával, és a realitásokat figyelmen kívül hagyva keres valamilyen saját utat?
Mi várt volna az itt élőkre, ha ellenségünkké tesszük valamennyi szomszédunkat, és ha csak a saját, belső erőforrásainkra akartunk volna támaszkodni?
Milyenek lettek volna a közállapotok, ha olyan erő kormányozza az országot, amely csak a hatalom, az erőszakosság nyelvét ismeri, és az nem párosul nagylelkűséggel, türelemmel és toleranciával?Szerencsére nem ez történt. István nem ilyen volt. Irtózatos keménységgel, ha kellett könyörtelenül valósította meg, amit maga elé tűzött, de soha nem kegyetlenkedett öncélúan, nem alázta meg feleslegesen ellenfeleit. Aki a törvényeket tiszteletben tartotta, annak számára biztosítottak voltak a kiszámítható életfeltételek. Megszűnt a bizonytalanság az országban, és elkezdődött egy lassú, de egyenletes gyarapodás.Felsorolni is nehéz, amit elvégzett. Akkor, az első ezredforduló előtt valóban rendszerváltásra volt szükség Magyarországon. Újra kellett szabályozni az élet szinte valamennyi területét. István megszervezte az udvari adminisztrációt, megkezdte a pénzverést és kivetette az első adókat. Megszüntette a vérségi alapon felépült társadalmi rendet, és területi alapra helyezte az igazgatást. Ezzel elérte a nomád népek letelepedését és elősegítette, hogy elsősorban földművelő tevékenységből lehessen megélni. Bevezette a megyerendszert, megalapította az egyházmegyéket, törvényekkel biztosította a tulajdonhoz való jog gyakorlásának biztonságát. Hogy csak néhányat soroljak maradandó intézkedései közül.A ma embere, így ezredévnyi távlatból, meghökkenve kérdezheti, hogyan tudta mindezt véghezvinni? Szerencsére nem kell találgatásokra hagyatkoznunk, amikor a választ keressük. Hiszen a fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben ő maga sorolja fel a jó kormányzás kellékeit. És bizony, meglepő módon, nem arról beszél, hogyan kell hatékonyan használni az erőt és az erőszakot, hanem ellenkezőleg, olyan értékeket ajánl fia figyelmébe, mint az együttműködés, a tolerancia, vagy éppen az irgalmasság.Nehogy azt higgyük, hogy itt afféle propaganda szövegről van szó. István az Intelmek dörgedelmes előszavában kemény szavakkal figyelmezteti fiát tanácsainak megszívlelésére, mert ellenkező esetben képtelen lesz az ország és saját hatalma megtartására.Vagyis ezek a tanácsok egy sokat látott, bölcs, és vitán felül sikeres uralkodótól származnak, ezért számunkra is megfontolásra érdemesek.”Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma – írja István az Intelmekben. Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”Majd így folytatja:”Szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.”Meglepődve hallja e szavakat a mai kor embere, akivel olyan leegyszerűsítő hamisságokat igyekeznek elhitetni, mint például: hogy ott az erő, ahol a hatalom; minden a győztesé, vagy azt, hogy csakis a többség véleménye számít.
Csakhogy, mint Szent Istvánnál is látjuk, a siker kulcsa nem ez, a győztes stratégiák nem ezekből az elemekből építkeznek, és az igazi államférfiak agya sem erre a rugóra jár.
Emlékezzünk hát Szent Istvánra, de ne csak úgy, mint távoli, homályba vesző, bizonytalan körvonalú történelmi alakra, hanem egy olyan emberre, akinek mondandója van még ma is számunkra. Figyeljünk gondolataira, és ha lehet, találjuk meg valódi értelmüket és szívleljük is meg azokat.
Első királyunk kaotikus állapotokat örökölt, és a magyarság sorsát évszázadokra eldöntő kérdésekkel szembesült. Ma már nincs kétség afelől, hogy jó válaszokat adott kora kihívásaira..Halála után, gazdag, erős, gyarapodó, szabad, független, keresztény Magyarországot hagyott utódaira.
Kelet vagy nyugat, a múlt vagy a jövő, Európa vagy valami zavaros saját út? Ezek voltak a kérdések, amelyek két ember, Koppány és István élet-halál harcában öltöttek testet.Amikor meghalt István apja, Géza, az ősi öröklési törvények alapján Koppány követelte magának a hatalmat. Kettőjük küzdelmének azonban nem csupán az volt a tétje, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem el kellett dőlnie a keleti és nyugati orientáció kérdésének is. Koppánnyal – aki egyes források szerint bizánci rítus szerint megkeresztelkedett – a bizánci politikai befolyás erősödött volna, míg István győzelmével az európai, a német irányvonal. A Kárpát-medencében létrejött állam a kor két nagyhatalma közé ékelődött, így mindenképpen dönteni kellett: Bizánc vagy Európa?A keleti hatalmi berendezkedés legfőbb jellegzetességeként számon tartott despotizmus, a korlátlan egyeduralom az ortodox egyház szerkezetében is megnyilvánult. A bizánci császár gyakorlatilag az ortodox egyház fejeként is működött, a legfőbb politikai és ideológiai hatalom tehát ott egy személyben egyesült.
A nyugati kereszténység figyelemre méltó sajátossága viszont éppen az volt, hogy a hatalomnak ezt a keleti típusú összpontosulását sikerült megakadályozni.Az István vezette magyarság úgy csatlakozott az európai keresztény közösséghez, hogy közben nem lett hűbérese a német császárnak. Létrehozta az egyház szervezetét, és képes volt elviselni, hogy ezek az új intézmények a királyi hatalomtól, vagyis tőle függetlenül is működhetnek az országban.Ritkán tesszük fel azt a kérdést, hogy mi történt volna, hogyha nem István, hanem Koppány kerül ki győztesen kettejük párharcából?
Milyen lett volna az a Magyarország, amely Koppány vezetésével szembe megy Európával, és a realitásokat figyelmen kívül hagyva keres valamilyen saját utat?
Mi várt volna az itt élőkre, ha ellenségünkké tesszük valamennyi szomszédunkat, és ha csak a saját, belső erőforrásainkra akartunk volna támaszkodni?
Milyenek lettek volna a közállapotok, ha olyan erő kormányozza az országot, amely csak a hatalom, az erőszakosság nyelvét ismeri, és az nem párosul nagylelkűséggel, türelemmel és toleranciával?Szerencsére nem ez történt. István nem ilyen volt. Irtózatos keménységgel, ha kellett könyörtelenül valósította meg, amit maga elé tűzött, de soha nem kegyetlenkedett öncélúan, nem alázta meg feleslegesen ellenfeleit. Aki a törvényeket tiszteletben tartotta, annak számára biztosítottak voltak a kiszámítható életfeltételek. Megszűnt a bizonytalanság az országban, és elkezdődött egy lassú, de egyenletes gyarapodás.Felsorolni is nehéz, amit elvégzett. Akkor, az első ezredforduló előtt valóban rendszerváltásra volt szükség Magyarországon. Újra kellett szabályozni az élet szinte valamennyi területét. István megszervezte az udvari adminisztrációt, megkezdte a pénzverést és kivetette az első adókat. Megszüntette a vérségi alapon felépült társadalmi rendet, és területi alapra helyezte az igazgatást. Ezzel elérte a nomád népek letelepedését és elősegítette, hogy elsősorban földművelő tevékenységből lehessen megélni. Bevezette a megyerendszert, megalapította az egyházmegyéket, törvényekkel biztosította a tulajdonhoz való jog gyakorlásának biztonságát. Hogy csak néhányat soroljak maradandó intézkedései közül.A ma embere, így ezredévnyi távlatból, meghökkenve kérdezheti, hogyan tudta mindezt véghezvinni? Szerencsére nem kell találgatásokra hagyatkoznunk, amikor a választ keressük. Hiszen a fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben ő maga sorolja fel a jó kormányzás kellékeit. És bizony, meglepő módon, nem arról beszél, hogyan kell hatékonyan használni az erőt és az erőszakot, hanem ellenkezőleg, olyan értékeket ajánl fia figyelmébe, mint az együttműködés, a tolerancia, vagy éppen az irgalmasság.Nehogy azt higgyük, hogy itt afféle propaganda szövegről van szó. István az Intelmek dörgedelmes előszavában kemény szavakkal figyelmezteti fiát tanácsainak megszívlelésére, mert ellenkező esetben képtelen lesz az ország és saját hatalma megtartására.Vagyis ezek a tanácsok egy sokat látott, bölcs, és vitán felül sikeres uralkodótól származnak, ezért számunkra is megfontolásra érdemesek.”Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma – írja István az Intelmekben. Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”Majd így folytatja:”Szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.”Meglepődve hallja e szavakat a mai kor embere, akivel olyan leegyszerűsítő hamisságokat igyekeznek elhitetni, mint például: hogy ott az erő, ahol a hatalom; minden a győztesé, vagy azt, hogy csakis a többség véleménye számít.
Csakhogy, mint Szent Istvánnál is látjuk, a siker kulcsa nem ez, a győztes stratégiák nem ezekből az elemekből építkeznek, és az igazi államférfiak agya sem erre a rugóra jár.
Emlékezzünk hát Szent Istvánra, de ne csak úgy, mint távoli, homályba vesző, bizonytalan körvonalú történelmi alakra, hanem egy olyan emberre, akinek mondandója van még ma is számunkra. Figyeljünk gondolataira, és ha lehet, találjuk meg valódi értelmüket és szívleljük is meg azokat.
2010. augusztus 14., szombat
Megalakult a Budaörs Fejlődéséért Egyesület!
Amin változtatni kell
Nincsen olyan budaörsi, aki megkérdőjelezné, hogy a város immár két évtizede töretlenül fejlődik, épül és szépül. Nem véletlenül lettünk néhány éve Magyarország legfejlettebb települése. Valóban igaz az állítás, hogy soha ennyi pénzt nem költöttünk beruházásokra, mint ebben a ciklusban, miközben persze az is igaz, hogy soha nem volt ennyi bevételünk sem. Ha azonban nem nézünk a folyamatok mélyére, könnyen becsaphatjuk magunkat. Észre kell vennünk azokat a tendenciákat is, amelyek veszélyeztetik az eddig elért pozíciónkat.
Tavaly volt az első év, hogy a világgazdasági válság hatására, nem nőtt a helyi adókból befolyó bevételünk, sőt érezhető csökkenést kellett tapasztalnunk. Ráadásul ez a negatív nemzetközi hatás egybeesett azzal a folyamattal, amit úgy nevezhetünk leegyszerűsítve, hogy Budaörs megtelt. Ma már nem alapozhatjuk növekedésünket arra, hogy meglévő hatalmas szabad területeinkre újabb és újabb zöldmezős beruházások települnek. Ha meg akarjuk tartani azt a szintet, amit elértünk, olyan vállalkozásokat kell idecsábítanunk, amelyeknek nincsen nagy helyigényük, fejlett és környezetbarát technológiákkal dolgoznak, mégis jelentős az árbevételük. Ehhez képest sokan és régóta érzékeljük, hogy az önkormányzatban kétfős többségben lévő jobboldal, mindezt nem veszi tudomásul. Könynyű persze elfelejteni, hogy honnan is jön az a sok bevétel. Hogy a nagyon erős helyi gazdaságot egyszer valakik megteremtették, de azt folyamatosan fejleszteni is kell. Hogy nem elég elkölteni a bevételeket, gondoskodni kell azok bővített újratermelődéséről is, mert az erős gazdaság a feltétele nemcsak a közszolgáltatások, de a lakóterületek fejlesztésének is, valamint így jöhetnek létre, illetve maradhatnak meg a munkahelyek. Hogy muszáj megragadni minden kínálkozó lehetőséget. Ezt tettük mindig – ez volt a titka Budaörs sikerének. Ebben a választási cik lusban, amely 2006-ben kezdődött, egyfajta megtorpanás érzékelhető. Az elmúlt négy évben kiváró, könyvelői szemléleten alapuló hozzáállást tapasztaltunk a jobboldal részéről. Ennek lényege, hogy az önkormányzatnak nincs más dolga, mint szabályszerűen elkölteni a valamilyen rejtélyes okból bőségesen rendelkezésre álló bevételeket. Sokszor éreztük azonban úgy, hogy a jobboldali többségnek még ez sem megy könnyen. A ciklus négy éve is kevésnek bizonyult ugyanis ahhoz, hogy önálló víziót érleljenek ki arról, hogy merre kellene Budaörsnek fejlődnie. Jellemző, hogy ebben a ciklusban egyetlen olyan új nagyberuházás sem indult a városban, amelyről ne a megelőző négy évben született volna döntés. Százmilliókat költöttek ezzel szemben olyan látszattevékenységre, mint az elektromos légvezetékek föld alá helyezése – tegyük hozzá: az ELMŰ helyett –, amellyel akkor kellene csak foglalkozni, ha már minden fontos kérdést megoldottunk. Halogató magatartásuk miatt estünk el egy 500 milliós pályázati támogatástól, amelyet a 24 tantermes iskola felépítéséhez kaphattunk volna. Ugyanígy nem éltek azzal a lehetőséggel sem, amit egy spanyol befektetői csoport ajánlott, akik milliárdokat költöttek volna az előző ciklusban felfedezett és azóta is parlagon heverő termálkincsünk hasznosítására. Ezért érezzük sokan úgy, hogy gyakran alatta maradunk lehetőségeinknek, s hogy ennél többre lennénk képesek. Hogy ismét jó gazda módjára kellene a képviselő-testületnek kézbe vennie Budaörs jelenét és jövőjét. Ha nem adunk ugyanis újabb lendületet a helyi gazdaságnak, akkor le fogunk maradni, és képtelenek leszünk a már megszokott, magas szinten működtetni a szolgáltatásainkat, intézményeinket.
Mit szeretnénk?
Ahhoz, hogy megtarthassuk a már megszokott életnívónkat, hogy a jogosan elvárt magas színvonalon működjenek intézményeink, szolgáltatásaink, hogy továbbra is dinamikusan fejlődjék a város, vissza kell szerezni a helyi gazdaság lendületét. Ehhez pedig össze kell fogni mindazoknak az embereknek az erejét, tudását, kreativitását, akik tenni akarnak Budaörsért. Ezért hoztuk létre a Budaörs Fejlődéséért Egyesületet.
Ebben a ciklusban vált teljesen világossá az is, hogy az önkormányzatokban zsákutca a kizárólag pártpolitika-alapú politizálás. A pártok ugyanis nem fedik le az érdekeknek azt a sokszínűségét, amelyek például egy ilyen kisvárosban is, mint a miénk jelen vannak. A pártok számára sajnos gyakran fontosabb a rivális politikai erő fölötti győzelem, mint az, hogy egy-egy gyakorlatias kérdésre közösen találjanak jó válaszokat.
Az önkormányzati testületben több civilnek, több fiatalnak és több nőnek kellene lennie. Nem helyes, hogy a párt-logika miatt nem kerülhetnek be magasan képzett, független szakemberek. Az sem jó, hogy annak a sok ezer embernek, akik az utóbbi években költöztek Budaörsre, nincsen markáns képviselete a testületben. Szeretnénk aktivizálni minden Budaörsért tenni kívánó embert, hogy felpörgessük a helyi gazdaságot, hogy a kultúrának és szórakozásnak a jelenleginél méltóbb helyet biztosítsunk, hogy tovább javítsuk a közbiztonságot, az egészségügyi szolgáltatásokat, a közszolgáltatásokat. Hogy egy modern, innovatív, nyitott, a város értékeire büszke, a fejlődést szolgáló, professzionális szemléletet gyökereztessünk meg Budaörsön.
Egyesületünk az októberi választásokon rátermett, rutinos civil jelölteket szeretne indítani és támogatni, olyanokat, akik már bizonyítottak. Célunk, hogy a jelenlegi polgármester egy olyan, sokszínű civil csapattal dolgozhasson együtt a következő években, amely stabil többséget biztosít a munkához, és száműzi az önkormányzatból a pártok torzsalkodását.
Nincsen olyan budaörsi, aki megkérdőjelezné, hogy a város immár két évtizede töretlenül fejlődik, épül és szépül. Nem véletlenül lettünk néhány éve Magyarország legfejlettebb települése. Valóban igaz az állítás, hogy soha ennyi pénzt nem költöttünk beruházásokra, mint ebben a ciklusban, miközben persze az is igaz, hogy soha nem volt ennyi bevételünk sem. Ha azonban nem nézünk a folyamatok mélyére, könnyen becsaphatjuk magunkat. Észre kell vennünk azokat a tendenciákat is, amelyek veszélyeztetik az eddig elért pozíciónkat.
Tavaly volt az első év, hogy a világgazdasági válság hatására, nem nőtt a helyi adókból befolyó bevételünk, sőt érezhető csökkenést kellett tapasztalnunk. Ráadásul ez a negatív nemzetközi hatás egybeesett azzal a folyamattal, amit úgy nevezhetünk leegyszerűsítve, hogy Budaörs megtelt. Ma már nem alapozhatjuk növekedésünket arra, hogy meglévő hatalmas szabad területeinkre újabb és újabb zöldmezős beruházások települnek. Ha meg akarjuk tartani azt a szintet, amit elértünk, olyan vállalkozásokat kell idecsábítanunk, amelyeknek nincsen nagy helyigényük, fejlett és környezetbarát technológiákkal dolgoznak, mégis jelentős az árbevételük. Ehhez képest sokan és régóta érzékeljük, hogy az önkormányzatban kétfős többségben lévő jobboldal, mindezt nem veszi tudomásul. Könynyű persze elfelejteni, hogy honnan is jön az a sok bevétel. Hogy a nagyon erős helyi gazdaságot egyszer valakik megteremtették, de azt folyamatosan fejleszteni is kell. Hogy nem elég elkölteni a bevételeket, gondoskodni kell azok bővített újratermelődéséről is, mert az erős gazdaság a feltétele nemcsak a közszolgáltatások, de a lakóterületek fejlesztésének is, valamint így jöhetnek létre, illetve maradhatnak meg a munkahelyek. Hogy muszáj megragadni minden kínálkozó lehetőséget. Ezt tettük mindig – ez volt a titka Budaörs sikerének. Ebben a választási cik lusban, amely 2006-ben kezdődött, egyfajta megtorpanás érzékelhető. Az elmúlt négy évben kiváró, könyvelői szemléleten alapuló hozzáállást tapasztaltunk a jobboldal részéről. Ennek lényege, hogy az önkormányzatnak nincs más dolga, mint szabályszerűen elkölteni a valamilyen rejtélyes okból bőségesen rendelkezésre álló bevételeket. Sokszor éreztük azonban úgy, hogy a jobboldali többségnek még ez sem megy könnyen. A ciklus négy éve is kevésnek bizonyult ugyanis ahhoz, hogy önálló víziót érleljenek ki arról, hogy merre kellene Budaörsnek fejlődnie. Jellemző, hogy ebben a ciklusban egyetlen olyan új nagyberuházás sem indult a városban, amelyről ne a megelőző négy évben született volna döntés. Százmilliókat költöttek ezzel szemben olyan látszattevékenységre, mint az elektromos légvezetékek föld alá helyezése – tegyük hozzá: az ELMŰ helyett –, amellyel akkor kellene csak foglalkozni, ha már minden fontos kérdést megoldottunk. Halogató magatartásuk miatt estünk el egy 500 milliós pályázati támogatástól, amelyet a 24 tantermes iskola felépítéséhez kaphattunk volna. Ugyanígy nem éltek azzal a lehetőséggel sem, amit egy spanyol befektetői csoport ajánlott, akik milliárdokat költöttek volna az előző ciklusban felfedezett és azóta is parlagon heverő termálkincsünk hasznosítására. Ezért érezzük sokan úgy, hogy gyakran alatta maradunk lehetőségeinknek, s hogy ennél többre lennénk képesek. Hogy ismét jó gazda módjára kellene a képviselő-testületnek kézbe vennie Budaörs jelenét és jövőjét. Ha nem adunk ugyanis újabb lendületet a helyi gazdaságnak, akkor le fogunk maradni, és képtelenek leszünk a már megszokott, magas szinten működtetni a szolgáltatásainkat, intézményeinket.
Mit szeretnénk?
Ahhoz, hogy megtarthassuk a már megszokott életnívónkat, hogy a jogosan elvárt magas színvonalon működjenek intézményeink, szolgáltatásaink, hogy továbbra is dinamikusan fejlődjék a város, vissza kell szerezni a helyi gazdaság lendületét. Ehhez pedig össze kell fogni mindazoknak az embereknek az erejét, tudását, kreativitását, akik tenni akarnak Budaörsért. Ezért hoztuk létre a Budaörs Fejlődéséért Egyesületet.
Ebben a ciklusban vált teljesen világossá az is, hogy az önkormányzatokban zsákutca a kizárólag pártpolitika-alapú politizálás. A pártok ugyanis nem fedik le az érdekeknek azt a sokszínűségét, amelyek például egy ilyen kisvárosban is, mint a miénk jelen vannak. A pártok számára sajnos gyakran fontosabb a rivális politikai erő fölötti győzelem, mint az, hogy egy-egy gyakorlatias kérdésre közösen találjanak jó válaszokat.
Az önkormányzati testületben több civilnek, több fiatalnak és több nőnek kellene lennie. Nem helyes, hogy a párt-logika miatt nem kerülhetnek be magasan képzett, független szakemberek. Az sem jó, hogy annak a sok ezer embernek, akik az utóbbi években költöztek Budaörsre, nincsen markáns képviselete a testületben. Szeretnénk aktivizálni minden Budaörsért tenni kívánó embert, hogy felpörgessük a helyi gazdaságot, hogy a kultúrának és szórakozásnak a jelenleginél méltóbb helyet biztosítsunk, hogy tovább javítsuk a közbiztonságot, az egészségügyi szolgáltatásokat, a közszolgáltatásokat. Hogy egy modern, innovatív, nyitott, a város értékeire büszke, a fejlődést szolgáló, professzionális szemléletet gyökereztessünk meg Budaörsön.
Egyesületünk az októberi választásokon rátermett, rutinos civil jelölteket szeretne indítani és támogatni, olyanokat, akik már bizonyítottak. Célunk, hogy a jelenlegi polgármester egy olyan, sokszínű civil csapattal dolgozhasson együtt a következő években, amely stabil többséget biztosít a munkához, és száműzi az önkormányzatból a pártok torzsalkodását.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)